Gábor és Emőke kétharmados győzelme

Akármilyen elbaszott is, de ez a demokrácia, a kisebbségnek – bármi fájdalmas is, – tudomásul kell venni az eredményt.

Amikor már lehetett látni a magas részvételt, akkor tudni lehetett, valaki nagyon pofára fog esni. Az ember esze és benne lakozó naivitása Hódmezővásárhely után a kormányváltás felé is vihette egy-egy kósza pillanatra. Aztán este, amikor Németh Szilárd rezsibiztos elszólta magát, akkor már lehetett valami sejteni. Az eredmény sokkoló volt. Nem csak azért, mert 8 év kormányzás után valaki ekkora arányban nyer. Hanem azért is, mert a fővároson kívül nem volt ellenzéki győzelem még csak nyomokban sem. Persze nehezített volt a pálya és most sok mindent leírhatnék, amit a politológusok elmondtak a tévékben és el is fognak mondani.

Ennek a győzelemnek az oka 2015-ben keresendő, valahol a Keleti pályaudvar környékén. Amikor mindenki megtapasztalhatta, milyen az, amikor a migránsok/menekültek/illegális bevándorlók (mindenki húzza alá a számára kedves kifejezést) elfoglalták a főváros egyik legforgalmasabb terét és láthattuk, milyen az ha „ezek” itt randalíroznak. Erre a jelenségre épült rá az utóbbi évtizedek legnagyobb néphülyítő kampánya, amely tényleg elhitette a vidéki szavazókkal, Soros valóban migráns békaembereket akar a szomszédjába telepíteni. Zsigerileg épített arra a mindenkiben megbúvó félelemre, miszerint félünk az ismeretlentől. Persze, én sem akarnám, ha megtöbbszöröződne a muszlim lakosság száma. De azért síkhülye nem vagyok, tudom, senki sem a magyar, hanem a német és a svéd életre vágyik. Az meg legyen az ő dolguk, ide nem akarnak jönni, mert az őshonos lakosság mobilis rétegei menekülőre fogják a dolgot. Szóval sikeres volt a 80-as IQ alattiaknak szóló kampány. Persze ezt letesztelték már az úgynevezett kvótanépszavazáson és úgy látták bejön a recept és tovább butították az üzenetet. Amely most kétharmadot ért.

A jelek szerint többségben vannak azok, akiknek nem számít hány évvel kevesebbet élnek, csak ne jöjjenek a csúnya migránsok. A jelek szerint többségben vannak azok, akiknek nem számít, hogy az iskolákból hű békemenetes alattvalók jönnek ki, csak ne jöjjenek a csúnya migránsok. Nem baj, ha lop a fideszes hűbérúr, de addig sem jönnek a csúnya migránsok. Nem baj, ha újra tagjai leszünk a Szovjetuniónak és Putyin akkor rendeli lábához hű csicskását Moszkvába, amikor csak akarja.

Az ellenzék nagyjából nullával egyenlő teljesítménye is hozzájárult ehhez a tragédiához. Az utolsó pillanatban is úgy marakodtak az induló helyeken, mint ha csak arról lenne szó, ki az aki besétál vörös szőnyegen a négyötödös többségbe és kiből milyen miniszter, államtitkár lesz. Orbán Viktor korábban arról beszélt, ellenzékváltó hangulat van. Nos, nála jobban senki sem látja a néplelket, és jobban nem tudja olvasni a politika rezdülését. Kijelenthető, hogy igaza volt. Látni fogjuk az ellenzéki pártocskák agóniáját, de ez sovány vigasz lesz.

Magyarázhatjuk persze azzal, hogy csalás volt, de ez csak illúzió. Sokkal jobb ezt hinni, mint szembenézni a brutális valósággal. 

Bűvös szám lett a kétharmad, de nem tolnám túl a jelentőségét. Már eddig is megcsinálták a lényeget, megoldották, hogy évtizedekre gyarmatosítsák az országot. Amit meg igazán szerettek volna, azt feles többséggel eddig is megoldották. Most csak annyi változik, hogy nem kell szarakodniuk a jogászkodásukkal.

Szóval sok indokot, érvet, mentséget és magyarázkodást lehet hozni a vasárnapi eredményre. Egy biztos: a részvétel valóban nagy legitimációt ad. Ebből pedig csak egy következik: akik máshogy látják a világot, azoknak tudomásul kell venni, hogy véleménye kisebbségbe szorult. Mindenkinek az egyéni boldogulására kell helyeznie a hangsúlyt, nem a közösségire. Arról le lehet mondani. Európát már csak egyénileg, a lábunkkal választhatjuk. A többség a meleg kádári Szovjetuniót akarja, ahol a cáratyuska gondolkodik helyettük és nem kell addig sem felelősséget viselni döntéseinkért. Cserébe jár a buksisimi, kis rezsicsökkentés meg a 10 ezer forintos Erzsébet – utalvány.

Gábor és Emőke biztosan elment szavazni. És ők szívesen is döntöttek a mi jövőnkről.