Esettanulmány a Hős utcáról és a két hét alatt látványosan javuló közbiztonságról  

Vizes vébére, meg minden látványszarra van pénz és akarat, de a hétköznapok jobbá tételére valahogy nincsen.

                     Életkép a Hős utcából. (Fotó: Abcúg/Hajdu. D. András)

Gyakorlatilag most már hetente érkeznek hírek az egyes villamos szakaszáról a hírek, milyen bűnügyek történnek. Elég csak a kutyát lerúgó fiatalokra, vagy azokra, akik előzmény nélkül ütnek, csütörtökön pedig verekedés robbant ki a hírhedt Puskás stadion és Népliget közötti szakaszon, ami lassan no-go zónává terebélyesedik. Vagy éppenséggel remegő, és félemetes hangokat kiadó, földön fetrengő fiatalok látványa fényes nappal egy forgalmas villamosmegállóban.
Augusztus huszadika óta irányul nagyobb rendőri és médiafigyelem a környékre, amikor is rengeteg embert vittek be kórházba mert egy ismeretlen drog hatása miatt eszméletlenek lettek. 
Mindenki a hírhedt Hős utcai tömbökre vezeti a problémákat, ahol tényleg elképesztő nyomorban és kilátástalanságban élnek emberek hosszú évek óta. Ez pedig vonzza a kábítószert. Ki teríti, ki fogyasztja, a lényeg, egymást gerjesztő folyamat, amit nehéz megállítani.

A problémát senki sem tudja vagy akarja megoldani. Az jó, hogy rendőrök látványosan jelen vannak a környéken. Ez mindenki számára megnyugtató, ugyanakkor a probléma csak az egyik oldalról van megoldva. Nem lehet a végtelenségig fenntartani ezt az állapotot, mert máshol is történnek bűncselekmények, ahol közbe kell lépnie a hatóságoknak. Tüneti és átmeneti megoldásnak teljesen jó, azonban a tartós még várat magára. Az önkormányzat védekezik, mondván vannak magántulajdonú lakások, emiatt nem sikerül rendezni a helyzetet. Kivásárolni meg ugye nincsen pénz. Ezt elhiszem. És itt jön képbe a főváros, vagy éppenséggel a kormányzat. Mert ha Kőbánya nem tudja ezt önerőből megoldani, akkor utóbbi kettőnek kell a hóna alá nyúlnia.

Itt érdemes persze kitérő tenni arra, hogy Orbán Viktor és kormánya hogyan tekint Budapestre. Meggyőződésem, hogy utálják és nyűgnek tekintik, főleg, hogy itt a legerősebb a Fidesz - ellenesség. Csak a nagy presztízsberuházásokat támogatják (Várkert Bazár, vizes vb, Puskás stadion), mert abból sokat lehet lopni, amiből meg nem lehet, az nem érdekli az állampárti elvtársakat. Ezeken túlmenően nem éri el semmi az ingerküszöbüket, szarják le magasról, hogy Nekem, meg Kedves Olvasónak milyen a közérzete a fővárosban. Nem csak az ottlakóknak, hanem azoknak is, akik az egyes villamossal utaznak arrafelé.  

És most térjünk a megoldás másik felére. A szociális részre, amelyre a kormány ugyancsak nyűgként tekint. Megalázó, hogy önkéntes munkások tesznek valamit azért, hogy a telepen élőknek valamivel jobb legyen, de ez szélmalomharc. Néhány ember kevés erre, erre egy apparátus kell, de ha az más dolgokkal van elfoglalva, akkor megette a fene az egészet. Olvasom, félmilliárd jut a kábítószerprobléma országos kezelésére. Döbbenet, miközben ez a jelenség nemcsak a fővárosban, hanem a vidéki tanyákon is felütötte a fejét. Ha összeadjuk, mennyit pénzt basztak el fővárosi látványberuházásokra, ha csak annak a töredékét költötték volna el erre a területre, akkor ez a telep már nem lenne. Ebből a pénzből a teljes rehabilitáció kijönne, lakásfelvásárlással ésatöbbi. Mennyivel jobb lenne mindenkinek a közérzete.

Elhiszem, hogy egy Parlament előtt figurákat bemutató toronyugrónak sokkal nagyobb PR - értéke van, mint ha rendbetennék a szürke Hős utcát és környezetét, de utóbbira talán egy hangyafasznyival nagyobb szükség lenne.